| in memoriam dadan |
|
|
|
| Írta: Acsi |
|
Nem egyszerû feladat ezt a részt összerakni... Mindenki mély megrendüléssel hallotta a hírt 2005 fenruár 27-én, amikor elment egy társ, egy barát, egy ember... akire mindenki emlékezni fog, aki csak ismerte.
Horváth "Dadan" László (1974 - 2005) ...bármilyen lehetett volna ..., én akkor is imádnám és imádom most is és mindíg. Annyi mindent tanultam tõle és szerintem mindenki a környezetében, hogy soha nem fogom tudni meghálálni neki már. Megtanított megélni a dolgokat, az érzéseket; megtanított az igazi önzetlenségre, a szeretetre és a szerelemre. Megmutatta, hogy értékes vagyok és lehet engem változtatások nélkül is szeretni olyannak, amilyen vagyok. PEREG A FILM S KÖNNY ARCUNKRÓL, MOSOLYRA HÚZÓDNA SZÁNK DE HALK SIKOLY JÖN TORKUNKBÓL A KÉRDÉST ORDÍTANÁNK: MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? A VÁLASZ OTT AZ ARCODON: HÁT MINDENKIÉRT! MERT SZÍVED AKKORA, HOGY MINDENKI BELEFÉR. EBBÕL MERÍTÜNK ERÕT, A JÖVÕT, TANULUNK MÉGJOBBAN SZERETNI, S MINT AHOGYAN TE TENNÉD MINDIG-MINDIG NEVETNI. ÚJRA KEZDENI MINDENT, A FONTOS SZAVAKAT KIMONDANI, - S BÁRMILYEN FÁJÓ IS NÉHA - KACAGNI, KACAGNI, KACAGNI. DE MIKOR A FILM VÉGET ÉR AJKUNK KICSIT MÉG MEGREMEG, DÚDOLJUK KEDVENC ZENÉD…. AHOGYAN TE MONDANÁD: "NYUGODTSÁG VAN EMBEREK!" Hajni
(mrsdadan) |





