Autó Motor
1976 augusztus 6.

Az Autó Motor 1976. augusztus 6-i számában részletes cikk és teszt jelent meg az új Taunus TC2-esrõl, melyet a cikk végén így értékelt a szerzõ: "Mindent összevetve: az új Taunus nem olcsó (már az alaptípustól alig eltérõ L-változat hazai értéke is jóval meghaladja a 200.000 Ft-ot), de viszonylag gazdaságosan üzemeltethetõ, kényelmes és biztonságos családi autó."

"Ott valahol hátul, egy kék kocsi, dísztárcsán a jellegzetes ovális Ford emblémával..." Így, a szervízmester, amikor nemrégiben a Ford képviselet bécsi garázsában az egyhónapos hazai tesztelésre elvihető új Taunus holléte iránt érdeklődtem.

Na, ez a jóember ugyancsak röviden elintézett engem - gondoltam magamban - merthogy kék színű és különböző típusú Ford autóból több tucatnyi sorakozott egymás mellett a hatalmas méretű, és meglehetősen diszkrét megvilágítású garázstérban. Végül is az egyiken megpillantottam a valóban jellegzetes emblémát. Ez, a Taunus lehet az, amelyet én keresek. A kölni Ford új családtagját ugyanis akkor, ott, abban a garázsban csupán egyetlen példány, a tesztelésre részünkre fenntartott 1,6 literes erőforrású és legújabb kiadású 0-kilométeres gyári kocsi képviselte.

Nem egészen öt hét állt rendelkezésünkre, hogy ezzel a kocsival a hazai futópróbák során ismerkedjünk, tapasztalatokat szerezzünk. Lehet vitatkozni arról, hogy egy autó teszteléséhez, kipróbálásához az öt hét alatt teljesített négy és fél ezer kilométer futási teljesítmény mennyire elegendő...

Tény, hogy az új, a jobb Ford Taunus azt az elődjét váltotta fel, amely vitathatatlanul eddig is a legsikeresebb volt a német Ford kocsik között. Vagyis azt az elődjét, amelyet már 1975-ben megkétszerezett garanciaidővel szállították a megrendelőknek, és amely típus a legjobban ellenállt az emlékezetes energiaválság megpróbáltatásainak is. Erre a sikerre alapozták tehát - tovább fésülve és tovább javítva - az előd erényeit, és így született meg 1976-ban az új Taunus.

A Taunus L abban különbözik az alaptípustól, hogy itt beépített szőnyegpadló, időóra, kardánbox és külső világítással rendelkező lezárható kesztyütartó is van. Ezen a típuson egyébként kereken tíz kilóval több zajcsökkentő anyagot használtak fel. A kocsi külső megjelenése, a karosszéria vonalvezetése klasszikusan egyszerü. Nincsenek sarkos élei, csillogó díszei. Elöl a mattfekete díszrács egy kissé mintha még sprotos jelleget is kölcsönözne ennek a kifejezetten családi autónak. A motorháztető 73 mm-rel lejjebb került. A korábbinál mélyebbre épített orr-résznek köszönhető, hogy a be nem látható holt tér egy méterrel megrövidült a kocsi előtt.

Miben különb?

Mindenesetre új, korszerübb és még elegánsabb karosszériaruhát kapott: az aerodinamikai és az ütközési energiaelnyelő szempontok érvényesítésével a motortér, illetve a kocsi eleje meghosszabbodott. Praktikus megfontolások alapján alaposan megnyírbálták a lemezeket, így oldalt és hátul nagyobb üvegek elhelyezésére nyílt lehetőség, s ez kétségtelenül a jobb kilátást, biztonságosabb körültekintést segíti elő. A belülről is állítható oldalsó tükrök szintén az új Taunusokon bevezetett újdonságok körébe tartoznak.

Már a garázsból kiinduláskor tapasztaltam, hogy ez az új Ford Taunus 1,6 literes erőforrása nem kölcsönöz különösebben meghökkentő gyorsulást. Ami nem azt jelenti, hogy lomhán, erőtlenül indult: csupán arra akartam utalni, hogy ez az erőforrás azért távol áll a korábban kipróbált (lapunkban is ismertetett) úgynevezett "forró változatok" dinamizmusától.

A bevezetőben is szó esett róla, hogy ez a kocsi a nyugodt tempójú utazás, a takarékos és a gazdaságos üzemeltetés kiszolgálója. Ennek megfelelően a hengerfejet a keresztáramlási elv szerint alakították ki: A kipufogó és a szívó oldal - szemben egymással - ideális "légzést" garantál, ugyanakkor tökéletes égést tesz lehetővé.

A Taunus négyhengeres OHC felülvezérelt (lánchajtású) motorjánál a függőszelepek V-alakban vannak elhelyezve. A robosztus Taunus motorját ugyanakkor nem a rövid életű nagy fordulatszámra, hanem alapvetően a tartósságra konstruálták. A tervezők ezzel is bizonyítani igyekeznek, hogy a nagy teljesítményű és nagy hengerűrtartalmú motorok azonos karosszériával, és azonos súllyal is takarékosabban üzemeltethetők az úgynevezett "kisebb" motoroknál. Azoknál, amelyek általában mindig erőszakoltan a teljesítményhatáruk maximumán dolgoznak.

Az új Taunus modell-sorozat öt kivitel - Taunus L, GL, Ghia valamint S - alkotja és hat robusztus motor választható 55-től 108 lóerő teljesítményig

Az "étrend"

A Taunus-motorok takarékos üzemét az is bizonyítja, hogy 130 km/óra sebességnél a 2,3 literes hathengeres 10,2 litert, a 2 literes négyhengeres 11,3 litert és az 1,3 literes motor 12,1 liter benzint fogyaszt száz kilométerre. A négyhengeres motoroknak a következő a választéka: 1,3 literes 55 és 59 lóerővel - alaptípus és az L: 1,6 literes 68, 72 és 88 lóerővel - GL, Ghia külön ígénylésre a 72 lóerős (amelyet mi is próbáltunk), és végül a nagy teljesítményu 2 literes, 98 lóerővel.

Míg az első három változat megelégszik a normál- és szuperbenzin 3:1 arányú keverésével, a kétliteres Taunus Sport "S" motorja megköveteli a legjobb "étrendet". És ehhez joga is van, ha figyelembe vesszük, hogy nagyobb teljesítményének megfeleloen számos külőn adottságokkal is rendelkezik: megerősített futómű, gáztőltésű lengéscsillapítók, öntöttalumínium sporttárcsák, 185-ös radiálabroncsok, halogén fényszórók, a különleges sportos belső kiképzés, adott esetben a cserélhető 2,3 literes, hathengeres 108 lóerős erőforrás. A hathengeresből egyébként választható egy kétliteres és "mindössze" 90 lóeros változat is.

A mi szerényebb 1.6 literes és "csupán" L-jelzésű Taunusunk fogyasztása miatt sem lehetett okunk panaszra: a 4,5 ezer kilométeres hazai utakat figyelembe véve az extrából (az oktánszám alapján a motor ezt a minőséget igényelte) esetenként meglepően kevés, mindössze 8,5 liter esett száz kilométerre.

És még néhány jellemző adat: a négyhengeres, 1,6 literes motor teljesítménye 72 lóerő (53 kW) 5000 percenkénti fordulaton; sűrítési arány 9,2:1; literteljesítmény 45,2; oktánszámigény 97; furat-löket 87,67-66,0. A maximálisan 154,5 km/h tempó elérésére képes autó 14,2 mp alatt gyorsul fel 100 km/ó sebességre

Közismert, hogy a vezetéstechnikai szempontok betartásával is lehet takarékosan üzemeltetni az autót. Kiváltképpen akkor, ha annak a karaktere is azt sugallja a vezetőnek. A Taunus esetében azonban a "Sonic Idle System" érvényesítése is segít gazdaságosan autózni. E módszer lényege, hogy porlasztóspecialsták átvettek a gázturbinákból egy szisztémát: hangsebességgel áramlik be a levego, és a benzincseppet a legfinomabb szemcsékké ködösíti.

Lényegében tehát a jobb porlasztás révén jelentkezik az üzemanyagmegtakarítás, és egyben tökéletesebb égés: a káros anyagok kiáramlása üresjáratban 3-ról 1,5 százalék CO tartalmúra csökkent. Az üresjárati fordulatszámot percenként 800-ra redukálva pedig a városi utakon nem kevesebb mint 15 százalékos megtakarítást sikerült elérni.

A gyárilag "soványra kalibrált" porlasztó is hozzásegített tehát bennünket ahhoz, hogy a néha kissé kíméletlen hajtás ellenére (gyakori "Ismerd meg hazádat!" felfedezőutak) ezzel a viszonylag nagy méretü autóval a takarékos fogyasztást sikerült tartanunk.

A kényelem

A kocsi sebességváltója világviszonylatban is elismerten az egyik legjobb konstrukció. A mi váltónknál azonban (minden bizonnyal szerelési hiba következtében) a hátrameneti fokozat mindvégig csak nehezen, akadozva volt kapcsolható. Már jó néhány Ford-ot kipróbáltunk, de ez volt az első eset, hogy panaszunk lehetett ilyesmire.

A lemezkarimákat speciális ragasztóanyaggal illesztik egymáshoz. Ez a ragasztóanyag minden üreget légmentesen kitölt és a rozsdásodás veszélyét a minimálisra csökkenti. Ugyanakkor a csendes üzem ára, hogy típusonként a 20-30 kg bitumenes fólia és file helyenként 18 mm vastag hangelnyelő réteget alkot

A Taunus modelleknél egyébként az 1,6 literes erőforrású változatoktól felfelé - választható a külön olajhűtővel is rendelkező, és egyben nagy súlyú terhek, utánfutó vontatásához is kitünően baj nélkül alkalmazható "C-3" típusú automatika. Külőn érdekessége ezeknek a sebességváltóknak, hogy a váltóház aljába épített erős mágnes az üzemeltetés során levált legfinomabb fémrészecskéket is összegyűjti.

A kocsi belső térkiképzése elegánsan egyszerű, és amikor öt személy ül benne, akkor is kényelmes. A Taunus üléseinek a közepe kemény, kagyló, oldalai puhák, és tökéletes oldaltámasztékot nyújtanak vezetés közben. Ugyanakkor anatómiailag is követelik a helyes ülőhelyzetet. A kényelmes és biztonságos autózást a jól bevált, hagyományos futómű finomításával, és újdonságként a kónuszos tekercsrugók alkalmazásával sikerült tovább javítani. A legkülönbözőbb - sokszor szélsőséges - út- és terhelési viszonyok mellett alkalmunk volt a kocsit próbálni, és a szóban forgó újdonság: a kónuszos tekercsrugók szerepét igen nagyra értékelni.

Egyedül utazva, a rugózás - a változó rugótartalék miatt - puhább volt. Nagyobb terhelésnél azonban a rugók fokozatosan keményedtek és megakadályozták, hogy a Taunus háta "leüljön", vagyis kúszva veszítsen stabilitásából. A mellső rugók keményebbek, és nyilván ezzel is magyarázható, hogy mértéktartóan gyors tempójú útjainkon is megnyugtatónak éreztük a kanyarstabilitást, és egyátalán nem volt zavaró mértékű az oldalirányú kilengés. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az elődökhöz mérten a kocsi már háromszor erősebb, jobb hatásfokú stabilizátort is kapott.

A futómű finomítási köréhez tartozik továbbá a mellső és a hátsó tengely geometriájának a megváltoztatása is. A hosszirányú hordozók a hátsó tengelyen 15 mm-rel lejjebb kerültek, így a kocsi fara hirtelen gyorsításkor nem süllyed le annyira, hogy a bennülőket kényelmetlenül érintse. A mellső kerekek negatív dőlése és a megváltoztatott értékű összetartása feloldotta, enyhítette a régebbi Taunusoknál az esetenkénti zavaró alulkormányozottsági tendenciát, ugyanakkor általa lényegesen kisebb erőkifejtést igényel maga a kormányzása is. Külőn értékelhető volt e viszonylag nagy méretű autónál az a körülmény is, hogy amennyiben parkolásra valahol a kocsi hosszánál egészen kicsivel nagyobb helyet találtam, oda könnyűszerrel be tudtam állni.

És a biztonság...

Tény, hogy az új Taunus nagyobb tempó mellett, kanyarvétel mellett is nyomtartónak bizonyult, jóllehet a hagyományos alulkormányozottsági tendenciáját egy kissé továbbra is megtartotta. Mindenesetre akár gyors tempó mellett előzések, különféle manoverezések közben is uralni lehet ezt a kocsit.

Az újdonság varázsával hat az új Taunus kis átmérőjű, szélesen párnázott, természetesen csuklós energiaelnyelő betéttel is rendelkező kormánykereke, amely az alaptípusnál és az L-modellnél két-, a GL-, és az S-változatnál négyküllős. A kocsi biztonságos irányítását jól szolgálja a klasszikusan szép, jól áttekinthető, tükrőzésmentes műszerfal, a különböző rendeltetésű kapcsolók és pedálok lehető legjobb - az úgynevezett "aktív hatósugárba" eső - beépítése.

Az új, nagyobb rácsozatú hátsó szellőző lemellákon nagyon erős az elszívás. Részben ennek is tulajdonítható, hogy 15 százalékkal jobb a hűtő-fűtő berendezés hatása.

A kocsi kivételesen halk, csendes járású. A menetzaj még nagy tempó mellett sem szüremlik be az utastérbe. A csendes üzemnek persze külön ára is van: típusonként 20-30 kg súlyú bitumenes fólia és filc helyenként 18 mm vastag hangelnyelő réteget alkot. Az utastér gazdag belső párnázása, szőnyegezése a biztonság mellett a csönd szolgálatának is alá van rendelve. Még a kesztyűtartó alá is külőn filcréteg került, és a kulisszából kinyúló sebességváltó karja körül is vastag gumiharmonika-mandzsetta tömíti el az utolsó "akusztikai lyukat".

A hűtési és fűtési rendszert az új Fordon még tovább javították, így a kocsiban nagyon jó a klímaszabályzás. Teljesen felhúzott ajtóablakokkal az autópályán kifejthető 120 km/óra tempójú utazás mellett az egész levegőmennyiség mindössze 20 másodperc alatt teljesen kicserélődött az utastérben.

A kényelem maximális kiszolgálása mellett a Taunus alapmodellen is megtalálható valamennyi - ma már külön nagyra értékelhető - biztonsági felszerelés, a kétkörös rendszerben "önbeállós" tárcsafék elöl; fékerő fokozó (rásegítő); elektromos szélvédő-mosó pillanatkapcsolóval; fűthető hátsóablak; belülről állítható és behajtható külső tükör dúsan párnázott, biztonsági utastér; felkattanásmentes ajtózárak, hátul külön gyermekek elöl rejtett kapcsolóval; állítható fejtámlák; elől, hátul ütközési energiaelnyelő zónák és ugyanilyen felépítésű "energiaelnyelő" szélvédőüveg; automata biztonsági öv; radiálabroncsok; a kocsi stabilitását, az útfekvést javító spoiler...

Mindent összevetve: az új Taunus nem olcsó (már az alaptípustól alig eltérő L-változat hazai értéke is jóval meghaladja a 200.000 Ft-ot), de viszonylag gazdaságosan üzemeltethető, kényelmes és biztonságos családi autó.

Almássy Tibor (Autó Motor)
Székely Tamás felvételei

special thx: BAU Robee, Ricsi