Sierra - Taunus közös tali
Pere - 2004. augusztus 19-22.

Az úgy volt, hogy a Kunmadarasi Ford találkozó után Jannis átjött a Sierra Corner-rõl és felvetette, hogy kéne egy Sierra - Taunus közös bulit szervezni, ha már olyan jól összejöttünk és még van pár közös témánk is. Az ötlet tetszett és hamar körvonalazódtak a dolgok; idõpont, helyszín és a végén még a Caprisok és a Granadások közül is csatlakoztak egy páran. Mondanom se kell, hogy a többi már történelem...

Jannis összefoglalója a találkozóról a Taunus Forumon:

Na itt egy kicsit összefoglalnám a Perei találkozót a saját szemszögembõl.

2004.08.19
Ébresztõ azt indul a mandula. Gyorsan le a vashoz , míg emberi idõ van és kõkemény csomagtartó pucolás, ugyanis a családom kijelentette hogy amennyiben nem takarítom ki a csomatartót akkor õk nem jönnek. Mondjuk ezen egy pillanatnyig elgondolkoztam , csaábító volt a gondolat de lehesegettem. Na gyerünk le pakolni. Ekkor már nem egészen voltam magamnál mert azt sem tudtam hol áll a fejem. Irány a mûhely a kupák még sehol nincsenek. Be is estem oda , majd a trófeák elkészülte utan irány találkozni GC kollégáva mert volt egy kis dolgunk aholis fixáltuk az indulás idõpontját 6 órában . Ezután haza család felpakol és próbálunk a 6 órási idõpontnak megfelelni. Hát ez nem teljesen jött be ugyanis kicsit csúsztunk. Új indulási idõpont 7 óra. Majd az új indulási idõpont 8 óra. Ezt többé kevésbé sikerült is betartani csak hát mindenki hûvösbe utazni szívesen igy az autópálya kivezetõ szakasza kisértetiesen hasonlitótt a Hungária KRT forgalmára mondjuk 8-19 óra közözz. Az hogy lassan mentünk az nem fedi a valóságot mert álltunk. Na mindegy majdcsak lesz valahogy. Márkészültem hogy be kell vetnem néhány olyan dolgot amit az átépítés során raktam az autóba. Épp megnyomtam a gombot hogy a kis LCD monitor kijöjjön....... de lás csodát elindult a sor. No nem baj gomb vissza LCD ki, majd végszükség esetén. Ekkor bántam meg a dolgot hogy kiszereltem a már gyári tartozékként benne lévõ robotpilótát a Fehér sasból , mert ámokfutásba keztünk az M3-on. 180 oszt kész. Ezzel sem lett volna semmi csak én sötétbe nem igazán látok , így kénytelen voltam emlékezetbõl menni. Egész jó ment. Nem is gondoltam volna. Na mindegy oda értünk a Nyéki benzinkúthoz ahol is már vártak a többiek. Örömkönnyek után útra keltünk Perére ahová is szerencsésen megérkeztünk. Itt mindjárt a társaság elelmesebbje megrohamozta a bárpultot és fogyasztott. Megkaptuk a szábákat is csak úgy mellesleg aztán hajnal 1/4 4-ig történõ duhajkodás után nyugovóra tértünk.

2004.08.20
Ez a Nap Jankó naptárában pirosbetüs ünnep. 290-nel hajtva az autópályán száguldott azóta már imádott Tó-ringje irányába. De azért még csigáztuk a hangulatot , mert elötte még volt egy kérdõív is aminek kiértékelése az esti órákra tevõdött. Na mindegy irány a tó-ring. Ki is mentünk, ahol a parkolás után Itvánt mindjárt újra kellett éleszteni mert hát aszfalt nem lévén a földúton kellett beállni. De az igazi megdöbbenés csak amikor meglátta hogy hogy néz ki a zöldike akkor történt. Na egy levél Seduxen aztán nagy nehezen megpróbált túl lépni a dolgon. Ez ne annyira sikerült , de azért próbálkozott. Jankó mindjárt 240 be a tóringre ahol is rádöbbent , hogy a Granci is a Pályán van az Útgyaluval. Ekkor pánikszerûen elkezdett telefonálni és vadul hívott mindenkit hogy merre van a Granci , mert nem akart a 2,3D rettenet elé kerülni. Hát ezt nem tudta megmondani senki. Na mindegy Jankó elkezte róni a köröket. egy körre bekönyörögtem magam mellé. Emberek azt az arcor amit láttam soha nem tudom elfelejteni. Beálltunk a képzeletbeli starthoz , majd Jankó nyakán kidülletek az erek , arca elõszõr, fehér majd az adrenalintól vörösre váltott , valamint a szája szélén egy kis rángást vettem észtre. A képzeletbeli zöldre elrajtolt, és mint annak idején Walter Röhl nyomta a köröket. A Körözésbe még granci is beleszólt õs is felejthetettlen élményt nyújtott akár kivülrõl , akár belülrõl. Fõleg belülrõl....... Rajtuk kívûl még azért a pályára más is fel tudott jutni. Igaz ekkor Jankót ki kellett kötni a nagy fához amirõk 2 szer is leszakította magát , de atömeg mindíg lefogta. Ilyen induló versenyzõ volt még Pjani barátunk illeteve a Taukba ülö vezsenyzõk. Zsolti a tau cupéban még eleinte bátor volt, de ekkor bele gondolt, hogy mennyit kell mosni a kocsit így gyorsan félre állt, de a babakék 1.6-os szépen rotta a köröket Acsi irányításával. Innen be a szálásra majd egy kis punnyadás után jött az esti eredményhirdetés, ahol is megtudtuk hogy Dieter Bohlen és Thomas Anders konstruálta ezeket az autokat és még sok más érdekes dolog is volt de ezzel már nem akarom teleírni az egészet. Na mindegy ezt a versenyt a Tuasok nyerték illeteve az útgyaluval történt szerepléséért Grancit tüntettük ki. A Zsolti annyira örült a díjnak, hogy mindjárt az alkohol és vér arányár probálta megfordítani a vér javára, nem sikerült így õ korán nyugovóra tért. A többiek ezen a napon is sikerült 2-kor lefeküdniük.

2004.08.21
Kirándulásra indultunk 9 órakor amiböl 10 lett. A babakék csodának akadt egy kis problémája az új karburátorral amit kapott. Granci megoldotta. Idézem:
" Mi a fasznak ez a sok vákumcsõ csak a baj van vele"
Majd egy nemes mozdulattal kitépte a babakék csodából õket. És lás csodát a Babakék csoda mint a Schaffhausen úgy duruzsolt. Erre Granci:
" Na mit mondtam"
Elindultunk mindenfelé , gyönyörû tájakat láttunk, majd az utunk végén ki is lyukadtunk kassára. Itt mindenki éhes volt irány az étterem. Nem akarom részletezni de az éttereemben volt elég bajunk , így a jól megérdemelt ebédünk elfogyasztása után a Hot-dog árusnál kötöttünk ki, majd haza 180-al metünk hogy együnk valamit . Ezen a napon 3-kor feküdtünk le.

2004.08.22
Szakadó esõ. Mindenki letargiában. Lassan szivárognak haza népek sajna vége a Bulinak. Nem baj majd jövõre megint visszajövünk.

Kapcsolódó linkek:
- Acsi fotói