| 2006 Alsóörs |
|
|
|
| Írta: Acsi |
|
Évadzáró Ford Találkozó Európa Kemping, Alsóörs 2006. szeptember 1-3. A 2006-os év utolsó nagy össznépi Ford rendezvénye az alsóörsi záróbuli volt. Ahogy az már korábban is megtörtént egyszer-kétszer, most is csak egy kisebb kirándulásnak indult Bogyóék (Capri Klub) kezdeményezésére, de aztán ugye tetemre gyûl az éji vad... a végére elég sokan lettünk. Még a nem éppen közeli Németországból és Ausztriából is meglátogattak Taunus-os barátaink, így a találkozó - mondhatjuk - nemzetközire sikeredett.
Este befutott a német különítmény is, olyan remek Taunus-okkal, mint a metálkék TC1-es kombi, vagy a 2.9 V6-os TC3-as, hogy Retep borsózöld 2 ajtós szedánja. Na és egy mattfekete Taunus XXL, aka. Transit MK2 is érkezett. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Taunus õshazájában sincs semmi másként; ugyan olyan õrült fazonoknak birtokolják a tipust, mint idehaza. Mondjuk az azért irigylésre méltó, hogy egy kicsivel jobb az alkatrész ellátás és talá könnyebben és jobb dolgokhoz lehet hozzájutni.
Délután a csapatoknak sufni tuningot hirdettek, ami teljesen kötetlen volt és bármit fel lehetett használni optikai tuningolásra. Volt ott karton doboz, alufólia, szarvasagancs, sörös doboz és még ki tudja micsoda. Persze a végén tutira megbundázták az egészet, mert természetesen a Taunus.hu csapata volt a tuti befutó, és ezt minden elfogultság nélkül mondom. :)
Vasárnap délelõttre már csak a pakolás és tábor bontás maradt. Reggel útnak indítottuk újdonsült németajkú barátainkat, azzal, hogy valamikor, valahol újra találkozunk. Dél körül nagyjából mindenki hazafelé vette az irányt... a taunus.hu bemutatja: Fényképek a találkozóról: |




Az idõjárással is szerencsénk volt, mert kellemes nyár végi idõt kaptunk az egész hétvégére. Többen már péntek dél körül elindultunk, nem csak azért, hogy a jobb mobil házakat lefoglaljuk, hanem, hogy kikerüljük a péntek délutáni csúcsot az M7-esen, ne meg persze, hogy megalapozzuk a hangulatot, mire a többiek leérnek.
A program laza és kötetlen volt. Mivel a kemping szinte üres volt már, így elég nagy terület állt rendelkezésünkre. A szokásos szlalomot is egy kicsit át kellett értékelni és egy sajátos nyomvonalú pályát alakítottak ki a rendezõk.
Mindezek után este, már sötétben került sor a fáklyás, vak-vezet-világtalant szlalomra. A délutáni szlalom helyén, de egy rövidebb pályán kellett bekötött szemmel végigmenni úgy, hogy a mitfahrer irányíthatott csak és a pályát csak fáklyák világították meg. Na az nem egy egyszerû történet, még navigálni sem. Vezetni meg... kb. a táv felénél már azt se tudtam, hogy merre van a kuplung, nem hogy merre van észak.
